2023. április 17.
A dadogás legyőzhető:
2. rész: Munka, munka és munka
„Végre kaptam a kezembe egy olyan eszközt, amivel hatásos módon le tudom győzni a dadogásomat, másrészt kaptam egy célt, amiért ismét tudtam küzdeni.”

Aggódtam, mit szól majd a környezetem
Óriási lendülettel vágtam bele az első mentorhetem utáni napokba, hiszen sikerült elsajátítanom az alapokat, és túl voltam egy fantasztikus szereplésen, ami hihetetlen nagy önbizalomlökést adott. De már ott gyülekeztek a következő kanyarban azok a nyugtalanító kérdések, amik igazából a legelején elkezdtek megfogalmazódni bennem. Mit fog ehhez szólni a közvetlen környezetem? Hogyan fognak reagálni erre az újfajta kommunikációmhoz? Most éppen hülyét csinálok magamból? Kinevetnek majd?
Jó érzés végre feszültség nélkül kommunikálni
Azonban hamar rájöttem, hogy ezek a félelmek csakis és kizárólag a saját fejemben léteznek, amit az egóm generál annak érdekében, hogy ugyanúgy megfeleljek mások vélt elvárásainak, mint ahogyan eddig is próbáltam megfelelni. Egyedül az ego az, aki ragaszkodik a dadogáshoz és elfogadja azt és minden erejével azon van, hogy visszatérjen hozzá, mert az ego nem szerei a változást, az új dolgokat, semmit sem, ami lenyomni igyekszik őt és nem róla szól. Innen származnak azok az aggályok, hogy vajon mit gondolhat rólam a másik ember. Meglepő volt számomra a tény, hogy az embereket ez egyáltalán nem érdekli. Sőt! Akik eddig ismertek, és hallottak dadogni, vagyis inkább ahogyan küzdöttem a szavak kimondásával, kimondottan örültek annak, hogy most feszültségek nélkül, nyugodtan beszélek hozzájuk. Ami igazából megváltozott, az a végtelenül nyugodt és pozitív kisugárzásom, az a nonverbális kommunikációs forma, amit nem lehet az emberre ráerőltetni, mert az belülről fakad. Nagy küzdelem volt számomra lenyomni az egómat arra a szintre, ami után már szabadon tudtam gyakorolni a nyugalmam megszerzését. Pistivel órákat töltöttünk azzal, hogy ezt megoldjuk. Nem volt egyszerű feladat, de tapasztalt mentor lévén megtalálta a módját annak, hogy hogyan tud a helyes útra terelni és azon is tartani.
Ezután kezdetét vette a munka.
A félelmeimet magam mögött kell hagynom
Óriási fordulat volt ez akkor az életemben, hiszen egy alapvetően visszahúzódó, szorongó személyként vágtam bele a módszer elsajátításába, tele voltam félelmekkel és negatív gondolatokkal, amik addig megakadályoztak abban, hogy bármiben is elérjem a célomat. Talán kiábrándítóan hathat, de a Beszédélmény Módszertanban nincs semmiféle titkos formula, amitől egy csapásra elmúlna a dadogás. Erről sokat beszélgettünk Pistivel, miközben elsajátítottam az alapokat, de élőben megtapasztalni ugyanezeket már egészen másfajta élmény volt. A fejlődés üteme mindenkinél adott, de az, hogy ezeket a lépcsőfokokat mennyire könnyedén lehet meglépni, csakis azon múlik, hogy mennyi energiát, azaz mennyi munkát fektetek bele a saját beszédembe. A megfelelő motiváció ennek egy elengedhetetlen része, de azt hiszem, ez minden érintett sorstársamnak megvan. Hiszen ki az, aki szeret dadogva megszólalni? Melyik dadogó személy mondja azt, hogy az én életem így tökéletes, és nem szeretnék ezen változtatni? Ha lenne rá mód, a dadogást simán be lehetne vezetni egy büntetési eszközként. Lehet azt mondani, hogy a környezetemet ez nem zavarja (ami egyébként az esetek többségében igaz is), de ezekkel a gondolatokkal, csupán a saját magunk félelmeit csitítgatjuk, amit nem szabad összekeverni az elfogadással. Én hiszem azt, hogy a kellő motiváció minden érintettben ott van, de fontos része ennek, hogy ezeket a motivációkat megfogalmazzuk, kimondjuk hangosan, letisztázzuk, akár le is írjuk, hogy igenis én le akarom győzni a dadogásomat, és ezért hajlandó vagyok feláldozni a szabadidőm egy jelentős részét. De a motiváció, bármennyire is fontos, nem elegendő. Segít átlendülni a nehéz időszakokon, de a valódi sikert egyedül a befektetett munka hozza meg, semmi más.
A siker csak rajtam múlik
Nagyon nehéz volt átállnom egy alapvetően passzív életformáról egy olyanra, amiben az egész napomat előre meg kellett terveznem ahhoz, hogy meg tudjam csinálni az összes feladatomat a legközelebbi találkozásunkig Pistivel. De én ezt egyáltalán nem bántam, sőt, élveztem ezt az újfajta életet. Végre kaptam a kezembe egy olyan eszközt, amivel hatásos módon le tudom győzni a dadogásomat, másrészt kaptam egy célt, amiért ismét tudtam küzdeni.
Ez vezetett számomra az első, és talán az egyik legfontosabb felismerésemhez a Beszédélménnyel kapcsolatban. A dadogásom legyőzése attól a perctől kezdve csakis saját magamtól függött. Nincs semmiféle külső tényező, múltbéli dolog vagy lelkiállapot, ami innentől kezdve befolyásolná a fejlődésemet, csakis az, ahogy én mennyi munkát vagyok hajlandó belefektetni. Személyes véleményem szerint ez az egyik zsenialitása a Beszédélmény Módszertannak, hogy a siker elérését függetlenné teszi a külvilágtól, csakis a befektetett energia határozza meg annak sikerességét. Úgy éreztem, hogy végre ismét a kezembe vehettem a sorsom irányítását és innentől kezdve csakis rajtam állt, hogy jobbá akarom-e tenni a saját életemet. Hátra hagytam a negatív gondolataimat, és a jobb élet mellett döntöttem.