2023. április 5.
A dadogás legyőzhető:
1. rész: Zoli és az első mentorszakasz vége
Zoli óvodás kora óta együtt élt a dadogással. Mentor-szorijában arról is mesél, hogy milyen érzés volt életében először félelmek és szorongások nélkül előadást tartani.
Így kezdtem dadogni
Zolinak hívnak, 35 éves vagyok. Már az óvodában előjött a dadogásom. Emlékszem, hogy az anyák napi műsorban egy verset kellett volna elmondanom hangosan, mindenki előtt kiállva, de nem sikerült. Ez a legelső emlékem a dadogásról.
Pszichológus és logopédus, avagy ami nem segített
Azóta eltelt már 30 év és a beszédhibám a vele együtt járó félelmekkel egyre jobban erősödött. Általános iskolában több mint egy évig jártam kimondottan dadogásra specializálódott pszichológushoz, akivel nagyon sokáig próbáltuk megoldani a problémámat, de mindhiába.
Miután eredménytelen volt, nem akartam újabb felesleges köröket futni különböző szakemberekkel, így a szüleimmel együtt beletörődtem abba, hogy ezen már nem fogok tudni változtatni. Később felnőttkoromban azért még megpróbálkoztam logopédussal, 2-3 alkalommal voltam egy szakembernél, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy egyértelmű legyen a számomra, hogy ők nem tudnak segíteni, egyszerűen azért, mert a sötétben tapogatóznak. Ám ugorjunk vissza a gimnazista éveimre. Utoljára az érettségi előtt mondtak rólam szakvéleményt, amikor felmentést kaptam az idegen nyelvből való érettségi vizsga alól.
A szorongásaid meghatározzák a karrierutad
A szorongások és félelmek miatt nem volt elég ambícióm, hogy motiváljon a továbbtanulás, ezért olyan munkahelyet kerestem magamnak, ahol nem kell túl sokat kommunikálni, végül így lettem raktáros. Szerencsém volt, mert sikerült egy jó munkahelyet találnom magamnak, ahol elfogadtak és be tudtam illeszkedni. Később családot alapítottam, és 2016-ban megszületett a kislányom is. Igazán nem lehetett okom panaszra, mert a körülöttem lévő emberek elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, rendezett körülmények közt éltem, és ott volt nekem a csodás gyerekem is, aki a mai napig bearanyozza az életemet. Ám mindezek mellett ott volt a dadogásom, ami napról napra egyre erősebb szorongásokat okozott.
Hiába támogatott a környezetem, a beszédhibámat igazán sohasem tudtam elfogadni. Azért van néhány dolog, amit kimondottan a dadogásomnak köszönhetek. Mivel ez egy állandóan fennálló szindróma, amit a nap minden egyes beszélgetésében meg kell szenvedni, megtanultam kivételesen küzdeni, ahogyan a többi sorstársam is. Én úgynevezett rejtőzködő dadogó voltam, így olyan az agyam, mint egy élő lexikon, minden szóra kapásból tudok szinonimát mondani, a szócserélgetés volt az egyik legtöbbet használt eszközöm.
Életem nehéz időszakában találtam rá a Beszédélményre
Életem egy nagyon nehéz időszakában találtam rá a Beszédélmény Módszertanra és Pistire. Úgy gondoltam, hogy nincs vesztenivalóm, ezért felvettem vele a kapcsolatot, rontani már úgysem tudott volna semmin. Őszintén szólva az első meeting után még nem éreztem magam meggyőzve. Pisti kendőzetlenül beszélt mindenről, amit akkor soknak éreztem, de így utólag már belátom, ez a fajta őszintesége győzött meg arról, hogy nincs már mire várnom. Hiteles volt számomra, mert ott voltak a kézzelfogható bizonyítékai, eredményei a módszer működésére, ekkorra ugyanis már 2 érintett sorstársat is kihozott a dadogásból, akikkel fel is vettem a kapcsolatot és személyesen is meggyőződhettem az eredményekről. Életemben először láttam azt, hogy súlyosan dadogó sorstársak legyőzték a dadogásukat. A döntést a kezembe helyezte, mint egy lehetőséget, amivel változtathatok az életemen. Végül 2023 január harmadik hetében el is kezdtük a közös munkát.
Az első mentorálási szakaszt sohasem fogom elfelejteni, mert valami óriási dolog vette akkor kezdetét. Szó szerint lezártuk az addigi életem dadogását, és elkezdtem elsajátítani egy új, dadogás és beszédfélelemtől mentes kommunikációs formát. Még most is beleborzong a hátam, amikor eszembe jutnak az első szavak és mondatok, amit hangzófélelem nélkül, folyamatosan és akadás nélkül kimondtam. Az én dadogásom nagyon hullámzó volt, erősen befolyásolták az érzelmek, hangulat, fáradtság, stb. Többek közt ezért is fantasztikus ez a Beszédélmény Módszertan, mert az eszközei teljesen függetlenül működnek ezektől a dolgoktól. Igazi fellélegzés volt hirtelen nem dadogni, szó szerint, hiszen már nem kellett levegő után kapkodnom, nem volt görcs a torkomban és mindehhez jött egy teljesen új érzés, amit addig sohasem éreztem beszéd közben. A nyugalom!
Félelem és szorongás nélkül beszélni közönség előtt
Az első mentorszakasz végére Pisti szervezett nekem egy fellépést egy általános iskolában, amit régen képtelen lettem volna megcsinálni. De ott, félelmek és szorongások nélkül ki tudtam állni az osztály elé és életemben először nyugodtan, dadogás nélkül tudtam beszélni közönség előtt. Sohasem éreztem még magam olyan felszabadultnak, mint akkor. Végre sikerült ledobnom a hátamról azokat a mázsás súlyokat, amiket 30 évig gyűjtögettem minden egyes dadogással eltöltött nappal. Ott már tudtam, hogy nagyon jó útra léptem rá.