2020. október 14.
Beszédélmény Módszertan: kezdetek és az első mentorhét
A saját beszédfejlődésembe fektetett energia már többszörösen megtérült. Már nem dadogok, és egyre természetesebb számomra a „rendes”, stresszmentes beszéd.
A mentorálás, a saját komplex beszédfejlesztési módszerem alkalmazása egy hónapja kezdődött. Az előkészületek és a munkálatok azonban már jóval korábban megindultak. Hónapokig égett a kezem alatt a munka. Új iroda bérlés, átalakítás, festés, bútorozás, eszközök…sejthetitek.
Új irodában folytatódhat a mentorálás
Augusztusra elkészült az iroda, így jöhetett az első dadogó mentoráltam, Tomi, akivel végre élesben is belevágtunk a lecsóba. Tomi 30 éves és 4-5 éves kora óta dadog, eddig mintha magamat látnám, persze 10 évvel fiatalabb kiadásban. Diplomás fiatalember, egy multinál dolgozik és megbecsülik a munkáját. Ám pontosan tudja, hogy a dadogással egy szinten túl nem fog tudni érvényesülni, márpedig nem szeretné, ha a beszédhibája miatt nem hozhatná ki magából azt, ami benne van. Amint megnézte 3 hónapja az első videómat, azonnal felvette velem a kapcsolatot, leegyeztettünk mindent, kijelöltük a kezdési időpontot és megnyugodott.
Mindketten úgy vártuk a találkozást, mint egy szomjazó teve a kéthónapos sivatagi karavánút után az első korty vizet. Előtte szinte mindent lefixáltunk üzengetéssel, de azért a 0. napon összefutottunk a városban, megismerkedtünk személyesen is, ezzel sem ment már az idő a mentorhét első napján. A szimpátia kölcsönös volt, a várakozás pedig már csúcspontig fokozódott.
A közös munka meghozta az első eredményeket
Tudtam, hogy egész életemben két dolog volt fontos számomra. Az egyik a dadogásom leküzdése, felnőttkoromtól kezdve pedig ehhez hozzájött a megfelelő társ megtalálása is. Az egyiket már kipipáltam, sőt a mentorálással, segítéssel túl is teljesítettem az eredeti célomat. Néhány éve még álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha beszédfejlesztés lesz a fő irány, nem beszélve arról, hogy egy másik szolgáltatásként a retorikába (szónoklattan) is mélyebben beleástam magam, itt felnőttek és gyerekek fejlesztésével egyaránt foglalkozom.
Hétfőn 9.00-kor kezdtünk. Először meséltem neki a dadogásról általánosságban, mert az a tapasztalatom, hogy az egyik legnagyobb probléma az, hogy az érintettek nem is tudják, hogy mi is történik velük valójában, miért is dadognak. Az elméleti háttér megvilágítását és átadását szükségesnek tartom, de mindezt folyamatosan, a beszédfejlődésünk később szakaszainak, szintjeinek megfelelő ütemben kell a mentoráltnak átadni.
Az első naptól kezdve megindultunk a gyakorlati feladatokkal is. Légzés, intonáció, hangadás, hangképzés és mindez a
- Tempókontroll
- Intonációkontroll
- Hangsúlykontroll
Szentháromság jegyében! A későbbiekben számos pillért építünk még majd ki, de higgyétek el, a kezdetekben a technika megtanulása is teljes embert és koncentrációt igényel.
Az első hét igazán kemény volt, sokat és hasznosan dolgoztunk, minden nap 9.00-kor kezdtünk és addig csináltuk, ameddig Tomi bírta.:) Volt, amikor 4 körül már elfogyott az erő, máskor a koncentráció hagyott alább, de persze az is előfordult, hogy este 6-ig bent voltunk az irodában és csak gyakoroltunk és gyakoroltunk. Itt a dadogó személy a legfontosabb, rá fókuszálunk, nincs olyan, hogy dolgom van és felállok.
A negyedórára lebontott ütemtervem ellenére azonnal tapasztaltam, hogy a beszédfejlődés annyira egyénfüggő, hogy nem lehet és nem is kell rá 100%-os beosztást csinálni. Meg kell adni a kereteket, de alkalmazkodni kell a dadogó egyénhez is.
Tomi az első hét óta már volt nálam újra, ügyes, céltudatos, szuperül dolgozik, mindketten biztosak vagyunk abban, hogy közösen el fogjuk érni a célunkat. Eltökéltek vagyunk. Ez egy hosszú folyamat, ám a lényeg, hogy ő már elindult az úton. A mentorálás megkezdése óta folyamatosan napi kapcsolatban vagyunk és a módszernek megfelelően fejlődünk. Ebben nincs semmiféle eltérés, összességében pont ott tartunk, ahol előzetesen vártam.
Tomi klasszul érzi magát mentoráltként, én pedig ugyanígy érzek magam mentorként. 35 év masszív dadogás után és 20 hónappal a saját fejlesztés kezdetét követően az új beszédtechnika a személyiségem részévé vált. Miután az eddigi életem során a dadogásom elleni küzdelemben végigjártam minden lépcsőfokot és szorgos nebulóként igyekeztem mindent magamba szívni, ez a tudás szakmailag eljuttatott a mentor-szerepig. A saját beszédfejlődésem során végigjárt önismereti út pedig emberileg tett alkalmassá arra, hogy jobbá tegyem más dadogók életét azzal, hogy újra tanítom őket beszélni, immár dadogásmentesen.
Rengeteget kaptam az első hónaptól, bizakodva és tettre készen várom a folytatást!