Rólam
35 évig dadogtam. Ma azért dolgozom, hogy neked ne kelljen ennyit várnod.
Laczi István vagyok, beszédmentor – és nem szakemberként ismertem meg a dadogást, hanem érintettként. Harmincöt éven át éltem együtt vele: iskolai feleletek, egyetemi felvételik, szóbeli nyelvvizsgák, állásinterjúk, munkahelyi meetingek, tárgyalások és még hosszasan sorolhatnám.
Az évek során gyerekként és felnőttként is igénybe vettem minden elérhető segítséget. Jártam logopédushoz, pszichológushoz, kineziológushoz, neurokineziológushoz és neurológushoz is, de sajnos egyik sem segített.
2018-ban ezért úgy döntöttem, hogy drasztikusan megváltoztatom az életemet és elkezdtem egy speciális, saját módszertan szerint megoldani a dadogásomat.
Kíváncsi vagy, hogy neked tudok-e segíteni?
A Történetem
Milyen 35 éven át dadogni?
Sokan azt hiszik, hogy a dadogás mindössze annyi, hogy néha megakadunk egy-egy szónál. Sajnos korántsem erről van szó. A dadogás azt jelenti, hogy két-három mondattal előre pásztázod a saját mondanivalódat, keresed a „nehéz” szavakat, menet közben cseréled azokat vagy akár egész mondatrészeket, végül azt mondod, ami kijön – nem azt, amit szeretnél. Sokszor már előre félsz attól, hogy nem fogsz tudni megszólalni és ez általában be is következik. Ezek a negatív élmények pedig rombolják az önbizalmadat és az énképedet.
A legnehezebbek számomra a legnagyobb téttel bíró események: a szóbeli felvételik, az állásinterjúk és a nyelvvizsgák voltak. Nehézségben ezt követték a gimnáziumi felelések és a munkahelyi szereplések – de őszintén: még a családommal és a barátaimmal való beszélgetés is stresszfaktor volt.
Mit tesz ilyenkor egy dadogó személy? Elkerüli a helyzetet. Elmenekül előle. Még akkor is, ha ezzel vállalja, hogy megbízhatatlannak vagy felkészületlennek tartják. Pedig egy dadogó ember ugyanolyan okos, szorgalmas és tettrekész, mint bárki más – csak a beszédszituációk blokkolják le.
Ha Te ezt olvasva magadra ismersz, akkor jó helyen jársz. Nem kell elmagyaráznod nekem, hogy milyen. Tudom.
Kipróbáltam mindent...
Végigjártam minden lépcsőfokot – és egyik sem vitt előre.
Gyerekként és felnőttként is igénybe vettem minden elérhető segítséget. Jártam logopédushoz, pszichológushoz, kineziológushoz, neurokineziológushoz és neurológushoz is. Egyik sem oldotta meg a problémát.
Nem feltétlenül azért, mert rossz szakemberek voltak, hanem mert a dadogás-szindróma nagyon összetett: részben beszédtechnikai, részben pszichés eredetű probléma – és mindkét oldalát egyszerre, minden nap kell kezelni. Nem heti egy órában, egy zárt szobában.
A legrosszabb nem a kudarc volt, hanem az üzenet, ami minden állomás után ott maradt: fogadd el, ezzel kell leélned az életed!
A fordulópont ami mindent megváltoztatott
2018-ban eldöntöttem, hogy drasztikusan megváltoztatom az életemet. Nem vártam tovább arra, hogy valaki megoldja helyettem a beszédhibámat.
Elkezdtem magamon dolgozni: artikuláció, hangadás, hangképzés, légzéstechnika, relaxáció, autogén tréning, stresszkezelés. Napról napra, minden egyes nap. Nem heti két alkalommal – folyamatosan, éles helyzetekben is.
Amit menet közben megtanultam, azt rendszereztem: mi működik, mi nem, milyen sorrendben épül egymásra. Így lett a saját küzdelmemből módszertan.
Szinte lehetetlen szavakba önteni, mennyivel jobb az életem azóta, hogy stressz, blokkok és megakadások nélkül telnek a mindennapjaim.
Kíváncsi vagy, hogy neked tudok-e segíteni?
Az első igazi próba
Színpad, 60 ember, egy óra beszéd – életemben először.
2019-ben, fél évvel a saját beszédfejlesztésem kezdete után beléptem a szegedi Ez a Beszéd Toastmasters klubba. A klubbeli mentorom javaslatára jelentkeztem egy feladatra, amiről akkor azt hittem, képtelenség: tartsak egy közel egyórás workshopot a dadogásomról – egy országos továbbképzésen.
Egy dadogó ember egész életében retteg a nyilvános szerepléstől. Nem a komfortzónából lép ki a színpadon: egyenesen a pánikzónába érkezik.
Hetekig írtam és gyakoroltam a beszédet. Az utolsó éjszakán arról álmodtam, hogy kint állok. Attól féltem, hogy egyszerűen nem tudok majd megszólalni.
Másnap kiálltam 50-60 ember elé, életemben először. Végigvittem. A workshop után alig engedtek le a színpadról és sorban érkeztek a gratulációk.
Ma, ha valaki megkérdezi, dadogtam-e, büszkén mondom, hogy igen. Ilyenkor általában csodálkoznak – hiszen már észre sem lehet venni. Aztán megismerik a történetemet.
Miért lettem beszédmentor?
Amikor 100%-ig biztos lettem abban, hogy a módszer nálam működik – minden nehézség ellenére, minden helyzetben –, akkor tudtam, hogy nem tarthatom meg magamnak.
Az akkori célom egyszerű volt és ma sem változott: eljuttatni az üzenetem minden dadogó emberhez, akiben van elég erő a változtatáshoz.
A legnagyobb akadály ugyanis nem a technika, hanem az, hogy ez a közösség zárkózott és a többségük már nem is hiszi el, hogy van kiút.
Pedig van. Én vagyok rá az élő bizonyíték és már rég nem az egyetlen, hiszen az elmúlt évek alatt közel 100 mentorálttal dolgoztunk együtt sikeresen.
Miért tud egy volt dadogó többet adni,
mint bárki más?
Egy jó mentornak két dologra van szüksége. Az első a beszédtechnika. A második: érteni és érezni magát a jelenséget, azt az egész napos, félelemmel teli állapotot, amiben minden egyes megszólalás szorongást vált ki.
Az „utolsó pillanatos” szócserét. A telefonálás előtti gyomorgörcsöt. A pillanatot, amikor rád néznek, és te csak hallgatsz. Amikor egy mentoráltam leül velem szemben, nem kell magyarázkodnia. Nem kell szégyenkeznie. Nem kell bizonyítania, hogy tényleg ilyen nehéz, mivel én is ugyanezt éltem át.
Kíváncsi vagy, hogy neked tudok-e segíteni?
Hol tartunk most?
A Beszédélmény Módszertan ma már minden korosztályban bizonyított: 5-9 év közötti , 10-14 év közötti , 15-20 év közötti és 20 év feletti mentoráltakkal egyaránt eredményesen dolgozunk.
A mentoráltjaink között vannak óvodáskorú és általános iskolás gyermekek, szóbeli érettségire készülő gimnazisták, egyetemisták, fiatal pályakezdők, élsportolók, tervezőmérnökök, kutatók és sikeres vállalkozók is.
A dadogás ugyanis nem válogat.
Mit ígérek – és mit nem?
Amit ígérek:
- Pontosan tudom, hogy min mész keresztül – mert végigcsináltam.
- Napi szintű, 24 órás mentori kontrollt, nem heti egy órát.
- Beszédtechnikát és lelki felkészítést egyszerre – a kettő külön-külön nem működik.
- Kíméletlen őszinteséget, azaz ha valamit rosszul csinálsz, meg fogom mondani.
- Hogy könnyű lesz. Nem lesz az, főleg az első hetek fognak jobban megterhelni.
- Hogy magától megy. Nem megy, mert napi gyakorlás nélkül nincs eredmény.
Két dologra lesz szükséged: egy határozott döntésre és kitartásra. Minden másban segítenek neked a mentorok.
Médiamegjelenés
A Délmagyarország és a Toastmasters Magyarország is beszámolt arról az útról, amit végigjártam. A Toastmasters-interjúban pedig részletesen mesélek a 35 évről és az első nyilvános szereplésemről is.
Kattints a képre a megnyitáshoz!
Kattints a képre a megnyitáshoz!
Kíváncsi vagy, hogy neked tudok-e segíteni?
Adj esélyt magadnak egy teljesebb életre!
Elsősorban az életkedvedet, az önbizalmadat és a hitedet szeretném visszaadni – mert tudom, milyen nehéz időszakon mész keresztül. Írj nekem, ha van kérdésed, vagy töltsd ki a fenti kérdőívet.
A Beszédélmény Módszertan keretében nyújtott szolgáltatás nem minősül egészségügyi, vagy terápiás tevékenységnek. Laczi István – mentor, nem logopédus és a mentorálás során nem nyújt logopédiai szolgáltatást.
Amennyiben raccsolsz, sejpítesz vagy egyéb artikulációval, hangképzéssel kapcsolatos problémád van, kérlek fordulj logopédus szakemberhez!