2023. május 19.
A dadogás legyőzhető:
3. rész: Sikeresen teljesítettem a második mentorálási szakaszt!
„Felvértezve az új tudásanyaggal, újra belevetettem magam a gyakorlásba, a feladatok megoldásába, és magába az életbe, ahol azóta is csak gyűjtöm a pozitív beszédélményeket.”
Elkezdődött a következő mentorálási szakasz
Szinte alig telt el az első hét, és már mehettem is vissza a következő mentorálási szakaszra. Rengeteg feladatot kellett megcsinálnom az első időszakban, hiszen itt kellett rögzíteni és stabilizálni azokat az alapok beszédelemeket, amikre a későbbi hónapokban, sőt években építkezni fogok. Nehéz volt és sok áldozattal járt, de ezek nem voltak újdonságok a számomra, hiszen már az első meeting alkalmával átbeszéltünk minden részletet. Tudtam, hogy nem kis dologba vágom a fejszémet, hiszen mégiscsak egy egész életen át tartó akadályt kezdtem most legyűrni, szépen lassan, lépésről lépésre. De nemcsak az elhivatottságom segített, hanem az a tudat is, hogy előttem már azok a mentorált-társaim is végigjárták ugyanezt az utat, akik már nálam jóval előbbre járnak a dadogásuk legyőzésében. Így semmi kétségem nem volt afelől, hogy megéri-e azt a sok munkát belefektetni a saját beszédem javításába, mert a siker csakis a saját kitartásomon múlhat.
Az első mentorálási szakasz szilárd alapokat adott
Az ezt követő mentorálási szakasz időben már rövidebb volt, mint a legelső, hiszen itt az alapokkal már tisztában voltam és begyakoroltam őket, hála a sok-sok otthon elvégzett feladatnak. De azért itt is legalább olyan intenzív munkát végeztünk Pistivel, mint a legelején. Bátran beszélhetek most a mentorált-társaim nevében is, amikor azt mondom, hogy minden ilyen nagyobb lépés óriási kihívás a mentoráltaknak, mert az addig stabilizált beszédünket továbbfejlesztjük egy még folyékonyabb szintre, amit az agyunknak újra meg kell tanulnia, fel kell dolgoznia és használnia is kell azt. Nem kisebb dologról van itt szó, mint átírni valami olyan zsigerből adódó természetes dolgot, mint a saját beszédünk. Ahogy a legelején, itt sincs semmi misztikum az egészben, csupán a végtelen számú gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Nagyon fontos dolog megemlítenem, amit már biztos sokan tudtok, ha követik Pisti blogját és nézitek a videóit, hogy a Beszédélmény Módszertan 0-24 órában működik. Nem addig tart, amíg megcsinálom otthon az adott számú feladatot, olvasást, hanem amit megtanulunk és begyakorlunk a mentorálás alatt a kontrollált környezetben, azt kivisszük az utcára, a boltokba, a munkahelyünkre, azaz minden életterünkre, egyszóval így éljük az életünket. Én úgy gondolom, ez a Módszertan sikerének az egyik kulcsa. Hiszen, ha szembe jön egy kemény szituáció, bármi, amit az élet hozhat, már nem jönnek elő a dadogás okozta félelmek és akadások, mert egyszerűen nem hagyjuk, hogy kibontakozhassanak. A módszertan technikái segítségével bármilyen helyzetet meg tudunk oldani, és minden egyes megoldott szituáció csak növeli az önbizalmunkat és szép fokozatosan csipegeti le az élét annak a monumentális félelemnek, ami az évtizedek alatt felgyülemlik egy felnőtt dadogóban.
Így zajlik egy mentorálási szakasz és így szövődnek új barátságok
Biztos sokan kíváncsiak vagytok rá, hogy pontosan hogyan is zajlik egy-egy ilyen mentorálás, így hát erről is szeretnék írni, mivel itt tényleg nincsenek titkok. Először is kiválasztjuk, milyen fajta kávéval kezdjük a napot, és miközben elkészül és kortyolgatjuk, átbeszéljük az előttünk álló nap menetét, feladatait, majd hogy délben ki hova megy ebédelni és felnőttek esetében esetleg este hol igyunk meg egy jól megérdemelt sört. Így megy ez, hiszen a kőkemény munka mellett fontos leszögezni, hogy ez nem iskola, itt emberek vannak, akik élik az életüket és azért kezdik el ezt, mert eltökélt szándékuk leküzdeni valami náluk nagyobbnak tűnő akadályt. A nehéz munka mellett új emberi kapcsolatok, barátságok alakulnak ki mentor – mentorált, és mentorált – mentorált között is.
Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan fontos része a Beszédélmény Módszertannak, ami mellett kár lenne szó nélkül elmenni. Bár ez nem szerves része a folyamatnak, szinte úgy is mondhatnám, hogy csak egy velejárója, mégis olyan sokat hozzáad az élményhez, hogy van egy igazi aktív és összetartó közössége, ahová jó érzés tartozni. A közösségen belül nincsenek tabuk, amikről ne lehetne beszélni, hiszen mind pontosan ugyanazon az úton járunk, ugyanazokat a dolgokat tapasztaljuk meg, csak más szemszögből. És pontosan ezért tudunk egymásnak olyan magas hatásfokkal segíteni, hiszen mindegyikünknek más fajta nehézségei vannak, amikkel meg kell küzdenie. Dehogy ne csak lózungokban beszéljek, például nekem Simon rengeteget segített az elején az új beszédrendszerem elfogadásában, ami neki könnyebben ment, mint nekem, csupán mert ő más perspektívából közelítette meg az egészet, amit én addig nem vettem észre. Nem is beszélve a már szervezés alatt álló nyári táborról, ahol végre nem csak futtában találkozhatunk egymással, hanem több időt együtt töltve még jobban megismerhetjük egymást.
A mentorálási szakasz egy nyilvános szerepléssel zárult
Ahogyan a legelején is, úgy ennél a szakasznál is egy nyilvános szerepléssel zártuk a mentorálási szakaszt, amit Pisti most is egy általános iskolába szervezett nekem. Ugye mondanom sem kell, hogy jól sikerült! Így aztán felvértezve az új tudásanyaggal, újra belevetettem magam a gyakorlásba, a feladatok megoldásába, és magába az életbe, ahol azóta is csak gyűjtöm a pozitív beszédélményeket.