Tomi dadogás utáni élete

Tomiról, az első mentoráltamról legutóbb 2021. februárban olvashattatok, kicsit több, mint 2 éve. Akkor 5 hónapja dolgoztunk együtt, az azt követő időszakban pedig a munkára helyeztük a hangsúlyt, ám most, két és fél évvel a mentorálás megkezdése után itt az ideje, hogy benneteket is beavassalak abba, hogy mi is történt Tomival az azóta eltelt időszakban.

Ám előtte engedjétek meg, hogy néhány szóban bemutassam Tomit, hiszen nem mindenki olvasta az első fejlődésblogját. Jelenleg 32 éves, Győrben dolgozik mérnökként az Audinál, nyáron volt a házasságkötése, úgyhogy boldog és elégedett fiatalember, a lagzin erről a saját szememmel is meggyőződhettem:)

Visszatérve a dadogása elleni küzdelemre, a legfontosabb az, hogy az utolsó bejegyzésem óta is szorgalmasan folytattuk a megkezdett munkát, ami még több, mint 8-9 hónapig tartott. Ez alatt az időszak alatt szisztematikusan építettük Tomi stressz- és akadásmentes beszédét és folyamatosan közelítettünk az általa mindenféle szempontból maximálisan elfogadható beszédhez. Egyáltalán nem volt egyszerű ez az út, hiszen a pszichomotoros rendszere szisztematikus lassításával hozzám hasonlóan ő is borzasztóan megküzdött. Ne feledjük, hogy Tomi hadaró-dadogó volt, azaz amikor beszélt, akkor géppuskaszerű gyorsasággal szakadtak ki belőle a szavak, ha meg előjött a szindróma, akkor nem jött ki semmi a száján. Egy ilyen típusú érintett esetében ez a lassítás komoly fizikai és egyben mentális erőfeszítést is igényel, hiszen az ego, leegyszerűsítve a tudatalatti a régi megszokott  dolgokhoz ragaszkodik, annak visszaállításáért küzd, függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz az adott egyénnek. Esetünkben hiába tudta Tomi azt, hogy neki milyen tempóban és kötöttségekkel kell beszélnie, a tudatalattija és a régi beidegződések erősen igyekezték őt akadályozni a helyes, azaz adott beszédszintnek megfelelő beszédben.

Ez a küzdelem hosszú hónapokig tartott, míg végül eljutottunk vele az utolsó szintig, amelyre technikailag könnyedén fellépett, hiszen addigra már 1 évnyi tudatos munka volt a beszédében. Ennek megfelelően a mentorhét végén saját kérésére egy több, mint 20 perces ppt-s prezentációt tartott az autóiparról és azon belül az AUDI gyárról. Tomi és a közönség is borzasztóan élvezte az előadást, a közönség a tartalom miatt, az előadó pedig elsősorban azért, mert eddigi élete során dadogás- és akadásmentesen nemhogy ilyen összetett prezentációt, hanem ennél sokkal rövidebb vagy egyszerűbb előadásokat sem tudott megtartani.

Ezzel Tomi fellépett arra a szintre, ahol a beszéd szabadsága már nem álom, hanem valóság, hiszen áldozatos munkával elérte, hogy a legnehezebb helyzetekben se uralja őt a dadogása. Nem is lehet szavakkal leírni, hogy mi is éreztem pontosan az előadása alatt, de talán a büszkeség és a csodálat állt hozzájuk a legközelebb.

Azóta megint eltelt 1,5 év, rendszeresen beszélgetünk videochat formájában, de személyesen is tudtunk a nyáron találkozni. Tomi beszéde azóta is stabil és akadásmentes. Sikerült megértenie, hogy a szigorúan vett mentorálás után is még jópár hónapig fegyelmezettnek kell lennie, nem szabad rögtön elindulni a spontán beszéd irányába, hiszen azt fokozatosan, hónapról hónapra lehet csak visszacsempészni a kommunikációnkba. Ez a folyamat is lassan lezárul, összességében pedig elmondhatom, hogy Tomi kitartó és következetes munkával legyőzte a dadogását. És ezt csak magának köszönheti!