A 8 éves Mili Fótról
Mili, azaz Milán egy 8 éves helyes, okos kissrác Fótról. Egészen fiatal korában, 4 évesen kezdett el dadogni, a kiváltó ok a mai napig ismeretlen. Biztosan csak a szokásos, egy egyszeri sokkhatás, ami sokunknál a dadogásunk elindítója.
A szülők felkerestek, hisz eddig semmi nem vált be
Az édesanyja, Hajni szeptember közepe táján keresett meg, hogy segítsek neki legyőzni a dadogást, mert már több logopéduson túl vannak, de sajnos semmi nem segített eddig. Már rengeteg energiát beleöltek a dadogás elleni küzdelembe, mindhiába. Azonnal tudtam, hogy komolyak a szándékaik, nem volt mellébeszélés, hétvégén leutaztak Fótról Szegedre és egy kávé mellett megismerkedtünk a szülőkkel. Hajni, Szabi és persze én is éreztem, hogy bízhatunk egymásban. Megbeszéltük, hogy az őszi szünetben elkezdjük a munkát.
Az első találkozás
Ragaszkodtam hozzá, hogy Milivel a saját otthonában ismerkedjünk meg, úgyhogy meglátogattam a családot Fóton. A formalitások után szóba is elegyedtünk Milivel, a legfontosabb kérdésemre, miszerint vannak e hangzófélelmei, illetve, hogy készül e előre a kimondásra, ha nehéz hangzó érkezik, a várt igen választ kaptam. A hangzófélelem jelenség minden dadogónál jelen van, nem korfüggő. Ami meglepetést keltett, hogy elvileg Mili még a dadogás elsődleges fázisában volt, azaz nem feltétlenül kellett volna tudatosulnia benne, hogy beszédhibával küszködik, mégis érezte, tudta, hogy az a semmihez sem hasonlítható félelem ott munkálkodik már benne. Mesélte, hogy az iskolában nem igazán szeret beszélni, pedig a szülők szerint otthon be nem áll a szája, lelőni sem lehet. A negatív folyamatok, amelyek a személyiséget is elkezdik formálni, már beindultak és szépen lassan rágták be magukat Mili személyiségébe. Ezeket azóta sikeresen megállítottuk.
De ugorjunk vissza a munkára!
A kezdő hétre az egész család Szegedre érkezett, mi hárman, Hajni (Mili édesanyja), Mili és én pedig hétfőn reggel elkezdtük a beszédfejlesztést. Ha gyerkőcöt mentorálok, akkor az egyik szülőnek mindig jelen kell lennie, neki is figyelnie kell annak érdekében, hogy az otthon töltött időben is meglegyen a technikai kontroll. Hajni ott volt, jelen volt, ha nem értett valamit kérdezett, mi pedig szorgalmasan dolgoztunk. A munkában egy felnőttel összehasonlítva nem volt különbség, mindössze kicsit több szünetet kellett beiktatnunk, amikor Mili pihent és játszott egy kicsit. Láttam és most is látom rajta, hogy érti amit csinálunk, tudja, hogy mi a tét és annak megfelelően dolgozik. Bizonyos szempontból gyorsabb is a fejlődése, mint Tominak, neki inkább a fegyelemmel vannak néha gondjai. Minden pillanatban érzékelem, hogy erősen összpontosít, mindent végrehajt, amire kérem és az otthoni feladatokban is odateszi magát. Mili az első hét után már kétszer is volt nálam, mindkétszer Szabival, az édesapjával érkezett, a fejlődése pedig egyenletes. A szülei elmondása szerint, amióta elkezdtünk dolgozni, azóta nem hallották megakadni, pedig még csak két hónap telt el.
Egyeztetés a szülőkkel és az osztályfőnökkel
A szülők hozzáállása kulcskérdés, Hajni és Szabi pedig mindent megtesznek a fejlődés és az instrukcióim betartása érdekében. Az első mentorhét végén telefonon beszéltem Mili osztályfőnökével, elmagyaráztam neki, hogy milyen komoly fába vágtuk a fejszénket és megkértem arra, hogy a suliban ő is figyelje Milit. Ő is készséges volt, úgyhogy minden közeg, ahol Milli éli az életét, elfogadó és támogató.
Felemelő érzés Milit szemlélni a nyilvános szereplései során. Ezek a beszédszituációk eddig félelemmel és indokolatlan stresszel töltötték el a buksiját, most pedig magabiztos, várja a szerepléseit és közben mosolyogva koncentrál. Félelmek, dadogás, akadások nincsenek, ez pedig magabiztossá és tettre késszé teszi Milit. Nem tagadom, hogy elérzékenyülök a szereplésein, mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy ilyen kitartó, szorgalmas és céltudatos. Technikai hiányosságok persze előfordulnak, ám a szerepléseket rögzítem, a következő személyes találkozó során pedig közösen kielemezzük és javítjuk a pontatlanságokat.
Külön örömmel tölt el, hogy Tomihoz hasonlóan Mili is már maga észre szokta venni, ha hibázik, a jelzésem nélkül is azonnal javítja magát. Öröm vele dolgozni, látható, hogy jó úton haladunk a teljes beszédélmény eléréséhez.
Most ebben a hosszú téli szünetben végre nincs suli, így felhasználjuk az időt arra, hogy az időigényesebb beszédfejlesztési feladatokat is gyakoroljuk, így az újabb évünk még sikeresebb és boldogabb lehet, Milinek is és az ő beszédsikerei által nekem is.
