2021. december 10.

Dadogással kapcsolatos kérdések és válaszok – kendőzetlenül

1. rész

Válaszok a fórumokon feltett és helytelenül vagy egyáltalán nem megválaszolt kérdésekre.

Gyógyítható-e a felnőttkori dadogás?

Ez az egyik kedvenc kérdésem, számos helyen, fórumban felteszik, én pedig csak kapkodom a fejem a „válaszokon”. A dadogás nem egy betegség, amit gyógyítani lehet pirulákkal vagy orvosi segítséggel. Főleg nem csodakenőcsökkel, elképesztő, hogy ilyenekről is sokat olvasni. Bekenem magam és mindjárt folyamatosan fogok beszélni, ez számomra a morbid vicc kategóriájába esik. A dadogás ugyanis egy összetett szindróma, részben beszédtechnikai, részben pszichés eredetű probléma, a pontos arányok egyénenként változnak, de minden érintett esetében mindkét faktor jelen van.

Nem gyógyítani kell és lehet, hanem komoly és szorgalmas beszédtechnikai feladatok gyakorlásával, valamint a hozzá szorosan kapcsolódó pszichés mentorálással ki lehet hozni a dadogó személyt a dadogásból.

Van-e megoldás, ha a gyermekem dadog?

Van megoldás, természetesen. A logopédusok vagy a pszichológusok sajnos ritkán tudnak teljes mértékben leszámolni a dadogással, egyszerűen azért, mert nem ismerik a „dadogás érzést”. Rengeteg szakirodalmat olvastam ezzel kapcsolatban, de a tudomány egyelőre sajnos a sötétben tapogatózik. Egy gyermeken egy logopédus annyiban tud segíteni, hogy heti 1-2 alkalommal biztosít számára egy biztonságos környezetet 1-1 óra erejéig, ahol lehet „tét (közönség) nélkül” szerepelni, szavalni, gyakorolni. Azonban, amikor a gyermek kilép az ajtón és spontán elkezd beszélni, akkor „éles környezetben” a dadogás rendre azonnal előjön. 8 éves kor felett, amikor a gyermek már tud olvasni és néhány órát egyhelyben ülve koncentrálni, már alkalmazhatóak komplex módszerek, pl. a Beszédélmény módszertan.

El tud-e múlni magától a dadogás?

Igen, de csak nagyon fiatal gyermekeknél. Ha ez történik, akkor valószínűleg csak élettani dadogással állunk szemben, ami egyik pillanatról a másikra megjelenik. Nem kopogtat, nem kérdez semmit, hanem azonnal megakasztja a folyamatos verbális kommunikációt. Ahogyan érkezik, úgy is távozik, köszönés nélkül. Ez a jobbik eset, az ilyen típusú dadogáshoz kiváltó ok sem kell. A „rendes” dadogás valamilyen sokk hatására alakul ki és tapasztalatom szerint elenyésző százalékban múlik el magától. Ha a problémát nem kezdjük el kezelni azonnal, akkor sajnos hatványozódik és minden egyes újabb negatív beszédélménnyel erősödik, majd kamaszkorban már teljesen elhatalmasodik az érintett személyen.

Miben tud a szülő segíteni a dadogó gyermekének?

A szülő soha ne nyugtassa, ne mondja, hogy megvárunk kisfiam/kislányom. Ne siettesse és ne is mondja ki helyette a szavakat. Nem szabad érzékeltetni a dadogó gyermekkel, hogy bármilyen szempontból más lenne, mint korábban, amikor még nem dadogott. Ezeket a szabályokat minden közösségben be kell tartatni, tehát a családtagokkal, az óvónővel, vagy tanárnővel, sőt, még az edzővel is meg kell beszélni, hogy így járjanak el. Ha ezeket a szabályokat közösen betartják, akkor van esély arra, hogy a dadogás megszűnik kb. 1 éven belül, ám biztos recept itt nincs, csak a vakszerencse léphet működésbe.

Mi is a dadogás szindróma? Milyen fázisai vannak?

A dadogás szindróma egy összetett, részben pszichés, részben beszédtechnikai probléma, mely az esetek döntő többségében valamilyen gyermekkori trauma vagy sokk hatására alakul ki. Kezdetben elsődleges szindrómáról beszélhetünk, amikor a megakadások, szó- vagy szótagismétlések elkezdődnek, ám ilyenkor még nem párosul mellé félelem. Az akadozó beszéd ilyenkor állandósul és a negatív élmények, elégtelenül sikerült szituációk miatt a probléma elkezd önálló életet élni.

Ennek eredményeként a dadogás 1-2 év alatt átlép a szekunder fázisba, amikor a félelmek, szorongás megkezdik állhatatos és kíméletlen munkájukat. Megindul a mondanivaló előzetes „monitorozása”, 2-3 mondattal előre már tudja egy dadogó személy, hogy mit akar mondani és tudatosan kerüli a nehéz szavakat, kicseréli a mondatokat, mondatrészeket. Ekkor már jelen van az is, hogy a dadogó személy tudatosan kerüli a beszédszituációkat, gyakorlatilag elmenekül előlük, amely további frusztrációt és személyiségtorzulást okoz.

Természetesen rengeteg kérdés merül fel még bennünk, én most első ízben csak a legalapvetőbb kérésekre adtam meg a választ, de ezt a témát még fogom elemezni.

BeszÉLJ teljes életet!