Megtartottuk az Első Beszédélmény Tábort

Közkívánatra, azaz a mentoráltak folyamatos nyomására végre megrendezésre került az Első Beszédélmény Tábor a Kincsek Völgyében. Azt gondolom, mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatalember, aki a saját dadogása legyőzése után kellő erőt érzett magában arra, hogy másokon is segítsen. Átadható formába öntötte a módszerét és 2020-ban elkezdett másokon is segíteni. Telt-múlt az idő, sok volt az érdeklődés, ám kevés az igazi bizalom, mígnem a Beszédélmény Mentorprogram 3. évének közepére szépen fokozatosan rengeteg feladata lett. Az év elejére elkészült az új honlap, ezzel együtt új és egységes lett az arculat minden felületen, újrastruktúrálta a FB és Youtube oldalát és ezzel egyidőben az új mentoráltak száma is jócskán megemelkedett.

A mentoráltaknak pedig egyszer elmesélte egy nyári tábor ötletét, akik ezután már nem engedtek a szorításból és végül, ha csúszással is, de megszervezésre került az első Beszédélmény Tábor. A meséből innentől kezdve egyre inkább valóság lett, úgyhogy a mesebeli fiatalembert is áthelyezem a valóságba és innentől kezdve átveszem a szerepét.

A tábor szervezése során komoly segítséget kaptam az egyik mentoráltam, Zalán szüleitől. Zsuzsi és Tibi, álmukat megvalósítva, 7 évvel ezelőtt létrehozták a Kincsek Völgyét Bálványoson és azóta is folyamatosan csinosítgatják és fejlesztik azt. A Kincsek Völgye egy természetközeli, kicsit spirituális jellegű rendezvényközpont, jurtával, különálló szállást biztosító házakkal, rendezvényközponttal és többek között egy hatalmas parkkal. Ideális helyszínnek tűnt a tábor számára és sikerült is novemberben találnunk egy olyan hétvégét, amikor szabad volt a Völgy.

Sokat morfondíroztam, hogy az első táborral milyen célokat is valósítsunk meg. Mindenképpen fókuszba akartam helyezni a beszédfejlesztést, ám jóval nagyobb hangsúlyt akartam fektetni a kapcsolatépítésre és a szórakozásra.  Ennek szellemében készültem játékos beszédfejlesztő feladatokkal, de a résztvevőket arra is megkértem előzetesen, hogy hozzák el kedvenc játékaikat. A jelenlegi mentoráltjaim közel fele tudta magát szabaddá tenni, gyermek mentoráltak esetében pedig ezt még a szülőknek is meg kellett tenniük.

A 7 éves Alextől kezdve a 35 éves Zoliig, gyakorlatilag minden korosztály képviseltette magát. Mindenképpen szerettem volna, ha a jelenlévő szülők is megtapasztalják kicsit, hogy milyen érzés nyilvánosan, közönség előtt beszélni, ezért őket is bevontam a játékos feladatokba. Eleinte kicsit ódzkodtak ettől, de felhívtam a figyelmüket, hogy nekünk, dadogó személyeknek nemcsak a szereplési lámpalázzal, hanem a saját beszédünkkel is meg kell még pluszban küzdeni. Kértem őket, hogy lépjenek ki ők is a komfortzónájukból, hiszen mi ezt már azzal megtettük, hogy felvállaltuk a dadogásunkat a Beszédélmény Módszertan elsajátításának kezdetén. Becsületükre legyen mondva, hogy ők is részt vettek a feladatokban.

A 2 napos tábor során voltak rövid, bemelegítő szereplések, tartottunk beszédversenyt és közben az értékelés versenyre is sort kerítettünk, mindeközben pedig jól szórakoztunk és sokat fejlődtünk. A lényeg ezekben a szereplésekben mindig az, hogy mindenki folyamatosan “színpadon van”, azaz közönség előtt beszél vagy rögtönöz. Nekünk, akiknek ez szinte sohasem sikerült vagy el is menekültünk az ilyen helyzetek elől, ez már önmagában óriási előrelépés.

A közös étkezések során oldott hangulatban zajlott az ismerkedés és legnagyobb örömömre, de egyáltalán nem meglepetésemre a mentoráltak és a szülők is korosztálytól függetlenül megnyíltak egymás felé. A Völgyben csak vega és vegán ételek voltak és tudom, hogy voltak olyanok, akiknek ez hiányérzetet okozott, de azért valahogyan ők is túlélték a tábort és cserébe szombat este nagyobb figyelem hárult rájuk, ugye Misi?

A feladatok és étkezések közötti szabadidőben társasozással és pókerezéssel múlattuk az időt, az ágyba pedig végül fáradtan, de elégedetten dőltünk be – legalábbis én biztosan.

A következő héten minden résztvevő mentoráltamtól, illetve a szülőktől kaptam visszajelzést, hogy klassz volt a tábor, jól érezték magukat, magabiztosabb és stabilabb lett a beszédük!!!, és szeretnék, ha jövőre is lenne tábor. Úgy gondolom csak rajtunk múlik, hogy hagyomány lesz-e ebből, márpedig a terveim szerint májusban vagy júniusban megtartjuk a 2. tábort is, ám már kétszer vagy háromszor annyi résztvevővel, mint az elsőt.